2012. június 06. írta: Raider Nation

Nemzetközi Slayer nap

A mai nap a nemzetközi Slayer nap amit 2006. június 06.-án neveztek ki ennek. 6.6.06. Sőt Tom Araya énekes és basszusgitáros (a thrash metal-együttes tagja és a kezdetek óta) születésnapja is ma van. Az együttes alapítója és gitárosa Jeff Hanneman az Oakland Raiders nagy szurkolója és emellett a mai Slayer nap alkalmából nem lehet szótlanul elmenni. Külön köszönet Vincze Ádám nevű Raiders szurkolónak aki felhívta erre a figyelmünket.

Kattints a továbbra Jeff Hanneman és a Slayer együttes bemutatásához!

Jeff Hanneman

Jeffrey John "Jeff" Hanneman (1964. január 31., Oakland, Kalifornia) amerikai zenész, legjobban ismert, mint a Slayer nevű thrash metal együttes alapítója és gitárosa. Hanneman Los Angelesben nőtt fel, háborús veterán családban. A háborúhoz való vonzódása neveltetésének köszönhető. Érdeklődése a háborúval kapcsolatban megjelenik a dalszövegeiben is, jó példa erre az "Angel of Death".

Leginkább a punkzene volt rá hatással, amire azt mondta Hanneman, hogy ez a stílus késztette a Slayert arra, hogy gyorsabb és agresszívebb zenét készítsenek. Hanneman minden Slayer albumra írt számot, gyakorlatilag az összes híres Slayer számban része volt, vagy szövegileg, vagy zeneileg. Ilyen számok a "Raining Blood", a "War Ensemble", a "Seasons in the Abyss" és az "Angel of Death", amiket a zenekar minden koncertjén eljátszanak.

Hanneman 1964. január 31-én született, Oaklandben, Kaliforniában, de Long Beach-en nőtt fel, veterán családban: édesapjaNormandiában harcolt, a II. világháborúban, bátyjai pedig Vietnamban; szóval a háború gyakran volt beszédtéma az asztalnál. A háborús filmek népszerűek voltak abban az időben, és Hanneman gyakran csatlakozott testvéreihez tank és repülőgép modelleket készíteni vagy színezni. Érdeklődése a háborúhoz és a katonai történelemhez neveltetésének tulajdonítható.

Hanneman akkor találkozott Kerry Kinggel, amikor King meghallgatásokat tartott egy zenekar alapításához. A próba zenélés után beszélni kezdtek és Iron Maiden, valamint Judas Priest dalokat játszottak. A Slayer akkor született, mikor Hanneman megkérdezte Kinget, hogy alapítsanak-e egy közös zenekart, erre King így válaszolt: „B*ssza meg, igen!” 1982-ben, Hannemannek, Dave Lombardonak, és a Suicidal Tendencies gitárosának, Rocky George-nak volt egy közös punk projektje, amit "Pap Smear"-nek neveztek el. Amikor Pap Smear stúdiózni mehetett, a Slayer menedzsere, Rick Rubin nem engedte el Hannemant, ugyanis szerinte „ilyenek miatt bomlanak fel zenekarok.”

1997-ben, Hanneman elvette Kathrynt, akivel az 1980-as évek elején ismerkedett meg. Gyermeke még nincsen. A pár Los Angelesben lakik, 40 percre King lakásától. Kathryn otthon szokott maradni, amikor a Slayer turnézik; Hanneman azt állítja, hogy amikor haza érkezik turnék végén, felesége „újra új neki”. Kathryn húsz év alatt kétszer volt turnézni a zenekarral.

Hanneman és a Slayer énekese, Tom Araya egy időben kokainnal és pirulákkal éltek vissza. Úgy döntöttek leállnak a drogozással, ugyanis rájöttek, hogy „ez csak halálhoz vezethet, vagy rosszabbhoz, túl messzire mentünk.” Mind Hanneman, mind Araya visszafogják magukat, ha sörivásról van szó. Hanneman az Oakland Raiders szurkolója.

Hannemant érdeklik a német háborús ereklyék, a náci Németország több dalszövegében is szerepel. Az érdeklődést apja keltette fel benne, aki egy medált adott neki, amit egy halott német katonától vett el. Legértékesebb érme egy lovagkereszt, amit egy Slayer rajongótól vett ezer dollárért. Amikor a Motörheaddel turnéztak, Hanneman tudomást szerzett arról, hogy Lemmy, a Motörhead énekese is gyűjti a II. világháborús ereklyéket.

Az "Angel of Death" szövege - amit Hanneman írt - miatt sok ember képzelte azt a Slayerről, hogy náci szimpatizánsok. Hanneman így védekezett: „Nem kell bele tennem a szövegbe, hogy egy rossz ember volt, ezt mindenki tudja. Ezt nem kell a szádba rágni.” A zenekar többször is kijelentette, hogy nem náci szimpatizánsok, csupán a téma érdekli őket.

Hannemant elsősorban a korai heavy metal és a punk befolyásolta, ami meglátszik a Slayer 1996-os Undisputed Attitude című albumán is. Hanneman és King gitárszólói "vadul kaotikusnak", és "csavarosan zseniálisnak" vannak leírva. Korai albumoknál, mint a Hell Awaits-nél, és a Reign in Blood-nál a "siránkozó stílus" és a "dal áldozatainak a sikolyát utánzó szólók" voltak a jellemzőek. A South of Heaven már "több technikás" gitár riffet tartalmazott. Hanneman és King együtt tizedikek lett a Guitar World Minden idők 100 legjobb heavy metal gitárosa listán.

Hanneman írta a zenéjét a zenekar legnépszerűbb dalainak, mint például a "South of Heaven", a "War Ensemble", a "Raining Blood", az "Angel of Death", a "Mandatory Suicide", és a "Seasons in the Abyss", amiket a Slayer minden koncertjén eljátszanak. Kedvenc albuma a Reign in Blood, és elmondása szerint nagyon élvezi eljátszani a "Raining Blood"-ot, és az "Angel of Death"-et. A zenekar összes albumához hozzájárult mind szövegileg, mind zeneileg, ezzel partnerséget kialakítva Arayával. Ez a partnerség többször beárnyékolja King kreativitását.

Az új anyag elkészítésekor először a zenét írják meg, után következik a szöveg. Hanneman gyakran ír otthonában riffeket, amiket többsávosan vesz fel, és dobgépet használ hozzá. Ezután kikéri zenekar társai véleményét; King és Lombardo teszik a javaslatokat a változtatásokra. A zenekar először a riffet játssza el, hogy fel legyen építve a dal struktúrája, és utána írják meg a szöveget és a szólókat.

Amikor turnéznak, Hanneman hat gitárt visz magával, mindegyiket különbözőre hangolva. A korai albumok, mint a Haunting the Chapel - Divine Intervention D#-re vannak hangolva, míg a későbbi albumok, mint a Diabolus in Musica - Christ Illusion változóan vannak hangolva. Az első album, a Show No Mercy hagyományosan van hangolva, miközben a koncerteken, 1984 óta, D#-re vannak hangolva a dalok. Több gitárt is visz magával, annak érdekében, hogy legyen még, ha esetleg a húrok elpattannának, vagy a gitár elromlana.

SLAYER

A Slayer egy 1981-ben alakult amerikai thrash metal-együttes, melyet Jeff Hanneman és Kerry King alapított. Hírnevüket a Reign In Blood című lemezükkel szerezték meg, és ezzel a sikerrel bekerültek a műfaj négy legjobb előadója közé, a Metallica, aMegadeth, és az Anthrax mellé.

A zenekar zenéjére jellemző a gyors tremolo használat, a torzított gitárszólók, a dupla lábgépes dobolás és az üvöltő éneklés is. Szövegviláguk többnyire sorozatgyilkosokról, a sátánizmusról, a hadviselésről és a vallásról szól, ugyanez jellemző albumjaik kinézetére. Viták egész sorát szították, perek szóltak róluk és vallási csoportokkal is szembekerültek. Lemezeladás tekintetében nem vették fel a versenyt a Metallicával, de nagyon masszív rajongótáboruk van szerte a világon.

A Slayer 1981-ben született Los Angelesben, amikor Kerry King találkozott Jeff Hannemannel. Maguk mellé vették még abasszusgitáros-énekes Tom Arayát, aki játszott már azelőtt Kinggel egy Quits nevű zenekarban. A dobos, Dave Lombardo akkor lépett be, mikor pizzát szállított ki Kingnek. A zenekar főleg Iron Maiden és Judas Priest számokat játszott, és Dél-Kalifornia klubjaiban lépett fel. A korai műsoroknak sátánista képe volt, pentagrammákkal, arcfestéssel, tüskékkel, és fordított keresztekkel. Pletykák szerint a zenekar a korai időkben „Dragonslayer” néven futott, miután látták az 1981-es A sárkányölőcímű filmet. Ezeket King tagadta, és azt mondta, hogy „Ez soha nem volt így, ez egy mítosz, a mai napig.”

Egy évvel később felfigyelt rájuk egy „Woodstock” nevű klubban Brian Slagel, a Metal Blade kiadó feje. Slagelt lenyűgözte a produkció, és ajánlatot tett nekik a kiadói válogatáskazettán, a Metal Massacre III-on való szereplésre. Araya-ék beleegyeztek, és az "Agressive Perfector" című számukat adták a válogatáshoz. Ezután még '83 decemberében Slagel segítségével kiadták első albumukat Show No Mercy címmel. Az album underground körökben remek fogadtatásban részesült, a Metallica szintén abban az évben kiadott debütáló albumával egyetemben. Már itt felfedezhetőek voltak a jellegzetes „slayeres” stílusjegyek, persze még csak csírájukban.

1984-ben kiadták Haunting the Chapel című EP-jüket, rajta a "Chemical Warfare" című számmal, mely akkoriban elképesztően gyorsnak, és keménynek számított. Innentől kezdve pályájuk meredeken ívelt felfelé.

1985-ben megjelent második albumuk Hell Awaits címmel. Ezt az albumot a későbbi death, és black metal stílusok egyik legfontosabb hatásaként tartják számon, mind szövegileg, mind zeneileg. Szövegvilágát tekintve az album elődjénél jóval „sötétebb”, az okkultizmus (At Dawn They Sleep), a halál (Necrophiliac), illetve a Sátán, és a pokol (Hell Awaits) a fő témák. Zeneileg egy jóval érettebb bandát hallhatunk hosszabb, összetettebb kompozíciókkal. A lemez rövid idő alatt a 100 000 eladott példányszám fölé kúszott. Ennek hatására nagyobb kiadók is felfigyeltek a zenekarra. Rick Rubin, a Def Jam kiadó feje, a Run DMC és a Beastie Boys zenekarok producere még abban az évben leszerződtette őket.

'85-ben jöttek át először Európába koncertezni, zajos sikert aratva kontinens-szerte.

A turné végeztével nekiláttak harmadik albumuk felvételeinek, immár Rubin felügyelete alatt. Ez lett a Reign in Blood. A lemez mára klasszikussá érett, a „kemény zenék” alapvetése, mindössze 28 percével újradefiniálta az „extrém metál” fogalmát. Sokan ezt tartják A Thrash Albumnak. Annak ellenére, hogy az album teljes mértékben kompromisszummentes, rádiókban nem játszották, aranylemez lett belőle, ami az USA-ban 500 000 eladott példányt jelent. Időtállóságára jellemző, hogy 2003-ban, a Still Reigning turnén majd 20 évvel a kiadása után a zenekar a teljes albumot számsorrendben játszotta.

A sikert belső konfliktusok árnyékolták be, mely eredményeként Lombardo kilépett, és a helyére a Whiplash zenekar dobosa, Tony Scaglione érkezett a Reign in Blood turnéra. Tony nem vált be, de végül Dave visszatért, és a turné ott folytatódott, ahol abbamaradt.

Ezt követően komoly dilemma elé kerültek. Úgy érezték, hogy a Reign In Blood intenzitását képtelenek felülmúlni, bár nem is állt a szándékukban az akkoriban dúló „ki tud gyorsabban játszani” versenybe beszállni, és nem utolsósorban nem akarták magukat ismételni. 1988-ban megjelent a South of Heaven, ami a Slayer dallamosabb oldalát mutatta meg, a tempón lényegesen lassítottak. Bár akkoriban a szűklátókörűbb metalrajongók fanyalogva fogadták az albumot, mára a South of Heaven is alapmű státuszt érdemelt ki.

2 évvel később megjelent ötödik albumuk, a Seasons in the Abyss, mely tökéletes szintézisét adta két elődjének. A nyitó "War Ensemble", vagy a "Born of Fire" a Reign In Bloodvénájában íródtak, de szép számmal találhatóak melodikusabb dalok is a lemezen. Ehhez a lemezhez készítették első két videoklipjüket, a Wembley-ben egy koncertklipet a "War Ensemble"-höz, illetve Egyiptomban forgattak videót a címadó számhoz.

1991-ben koncertlemezt adtak ki Decade of Aggression címmel, majd 3 éves pihenőt tartottak.

A 90-es évek elejére a zenei világ döntően megváltozott. A metal kiment a divatból, a Nirvana sikerét követően a rockzenei porondot jó ideig a grunge dominálta. A thrash haldokolt, klasszikus zenekarok tucatjai adták fel a küzdelmet (Exodus, Death Angel, Dark Angel, Vio-lence stb.). 1992-ben megbomlott a banda egysége, Lombardo távozott a dobok mögül. Helyére Paul Bostaph, a Forbidden zenekar dobosa került. A Slayer a nehéz helyzet ellenére „életben maradt”. 1993-ban az ismert rapper, színész Ice-T-vel felvettek egy Exploitedfeldogozás-egyveleget Az ítélet éjszakája című, Emilio Estevez, és Cuba Gooding Jr. főszereplésével készült film hivatalos filmzenealbumához Disorder címmel. 1991 és 1994között ez volt az egyetlen komolyabb „életjel”, amit adtak magukról pár kósza fesztiválfellépést leszámítva.

4 évvel a Seasons után újra teljes hosszúságú anyaggal jelentkezett a banda. Ez volt a Divine Intervention. „Ráléptek a gázpedálra”, gyors szerzemények egész sora található a lemezen. Kis túlzással ez a lemez a 90-es évek Reign In Blood-ja.

1996-ban érdekes próbálkozással rukkoltak elő. Undisputed Attitude címmel kiadtak egy feldolgozáslemezt, melyre régi 80-as évekbeli punk zenekarok (Minor Threat, D.R.I, és mások) számait játszották fel 3 saját dal kivételével. A rajongók nagy része nem tekinti valódi sorlemeznek. A lemez előtt nem sokkal Bostaph kilépett, helyére John Dette érkezett a Testamentből.

Miután 4 év telt el az utolsó „rendes” sorlemez óta, 1998-ra időszerűvé vált egy új album kiadása. Ez Diabolus in Musica címmel jelent meg. A lemezen egy „modernizált” Slayert hallhatunk, sok groove-val, mélyebbre hangolt gitárokkal. Az énekkel is sokat kísérleteztek. Ez (hasonlóan a South of Heaven fogadtatásához) megint csak kiváltotta azok nemtetszését, akik egy „retro” Slayer lemezt vártak. Ezen a lemezen már ismét Bostaph dobolt, aki 1997-ben Dette távozása után visszavette a helyét a dobfelszerelés mögött.

2001-ben érkezett meg nyolcadik stúdióalbumuk, a God Hates Us All. Különös tény, hogy a lemez a nevezetes szeptember 11-ei napon jelent meg, a cím jelentése („Isten mindannyiunkat gyűlöl”) az események tükrében különösen erőteljes értelmet kap.

2002-ben 21 éves karrierjük során először jelölték a zenekart Grammy-re, rögtön két kategóriában: Legjobb Metal szám: Disciple;Legjobb Metal Album: God Hates Us All. Ebben az évben Bostaph ismét kilép, és újra egyesül a klasszikus felállás: Dave Lombardo 10 év után visszatért.

2006 márciusában hosszas halasztgatás után megkezdték új albumuk felvételeit, ezúttal a Reign in Blood-dal már bizonyított Rick Rubinnal. A lemez augusztus 8-án jelent meg Christ Illusion címmel. A „megszokott” kisebb botrány se maradt el a megjelenést követően. Ezúttal a borító (ezen Jézus látható drogos kinézettel egy vértengerben), mely több európai nagyvárosban is óriásposzter formájában jelent meg, valamint a Jihad című szám (ez a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásról szól, de a terroristák szemszögéből) okozott felháborodást főleg jobboldali, és keresztény körökben, de maga az album vallásellenes koncepciója is vitákat gerjesztett. AChrist Illusion az eddigi legsikeresebb Slayer album a listás helyezések tekintetében, magasan túlszárnyalva elődjeit az 5. helyen nyitott a Billboard listán.

A legnagyobb vitát talán a Reign in Blood első száma, az "Angel of Death" váltotta ki, mivel szövege a hírhedt náci orvos, Josef Mengele rémtettein alapul. 1994-ben ismét vitát gerjesztett SS-3 című számuk, amely Reinhard Heydrich-ről, a Harmadik Birodalom egyik vezetőjéről szól. Ezek miatt számosan vádolták meg őket azzal, hogy neonáciszimpatizánsok, többek között a Sepultura is kárhoztatta őket '94-ben témaválasztásuk miatt. A 80-as években több neonáci fanzine is szerepeltette őket oldalaikon, ügyük támogatójaként beállítva őket. Az is tény, hogy Hannemant több koncerten is látni lehetett a 80-as években horogkeresztes kitűzővel. A gitáros nagy fanatikusa a II. világháborúsrelikviáknak édesapja révén, aki az európai fronton harcolt. Az említett kitűzőt is édesapja szerezte a háborúban. Egy interjúban Hanneman (az "Angel of Death" szövegének szerzője) rámutat, hogy azért nem írja le explicite azt, hogy Mengele rossz ember volt, mert ez teljesen nyilvánvaló, nem az a feladata, hogy ezt a hallgatók szájába rágja. A zenekart védelmükbe vevők azt is gyakran hangoztatják, hogy Tom Araya chilei, Dave Lombardo pedig Kubában született, tehát egyikük se árja a náci terminológia szerint. Az1993-ban felvett Exploited feldogozás-egyveleget pedig a színes bőrű rapper, színész Ice-T-vel készítették, amely szintén nem éppen fajgyűlölő cselekedet.

A jelenlegi felállás

Tom Araya – ének, basszusgitár (1981-napjainkig)

Kerry King – gitár (1981-napjainkig)

Jeff Hanneman – gitár (1981-napjainkig)

Dave Lombardo – dob (1981-1986, 1987-1992, 2001-napjainkig)

Diszkográfia

1983: Show No Mercy

1984: Haunting the Chapel

1985: Hell Awaits

1986: Reign in Blood

1988: South of Heaven

1990: Seasons in the Abyss