Facebook

Partnerek

phillyblog.jpg

Címkék

aaroncurry (5) aaronhenry (2) alapszakasz (110) aldavis (4) aldonsmith (8) alexbarron (1) amaricooper (12) andrecarter (1) andredebose (1) andrehardy (2) andreholmes (5) anthonymorris (1) antoniobrown (1) antoniosmith (1) austinhoward (4) benheeney (1) billmusgrave (2) bobbyapril (1) bradseely (1) brandianross (3) brandonmyers (4) brianleonhardt (1) bricebutler (2) bruceirvin (2) bryanmccann (1) carlosrogers (5) carsonpalmer (35) charleswoodson (14) chimdichekwa (3) christobilukidi (2) clivewalford (2) connorcook (1) coopercarlisle (2) cordarrellepatterson (2) coryjames (1) csapatbemutató (1) curtislofton (3) danwilliams (3) darrenmcfadden (40) darriusheyward-bey (11) davetollefson (3) davidamerson (2) davidausberry (1) deandrewashington (4) demarcusvandyke (1) denariusmoore (12) dennisallen (41) derekcarr (62) desmondbryant (3) dextermcdonald (1) djhayden (13) donaldpenn (9) draft (51) edwang (1) edzők (13) edzőtábor (10) ejmanuel (1) előszezon (27) eltiltás (3) gabejackson (4) gareonconley (1) georgeatkinson (1) giorgiotavecchio (1) gregjenkins (1) gregknapp (9) greglittle (2) gregolson (6) halloffame (1) jackcrawford (8) jackdelrio (15) jacobyford (6) jalenrichard (3) jamesjones (5) jaredcook (2) jaredveldheer (7) jasonhunter (1) jasontarver (4) játékoskeret (2) jelanijenkins (1) joeyclinkscales (1) jonathandowling (2) joncondo (1) jonfeliciano (1) jongruden (1) joseliohanson (2) juroncriner (4) justinellis (1) justintuck (5) kalukamaiava (2) kamerionwimbley (4) keithmcgill (3) kelechiosemele (3) kenbrellthompkins (2) kennortonjr (5) kevinboothe (1) kevinburnett (4) khalifbarnes (11) khalilmack (20) kylenewhall caballero (1) lamarrhouston (4) lamarrwoodley (4) lasvegasraiders (1) lataviusmurray (18) leesmith (2) lonyaemiller (1) louismurphy (3) malcolmsmith (3) marcelreece (13) marcusallen (1) marioedwards (3) markdavis (11) marshalllynch (1) marshallnewhouse (2) marshawnlynch (1) martezwilson (1) masonbrodine (1) mattflynn (4) mattgiordano (3) mattleinart (12) mattmcgloin (15) mattschaub (22) mattshaughnessy (1) mauricejonesdrew (18) maxvalles (1) menelikwatson (5) michaelbush (3) michaelcrabtree (12) michaelhuff (3) mikebrisiel (3) mikegoodson (4) mikejenkins (2) mikemitchell (1) milesburris (7) mychalrivera (2) nateallen (5) nathanstupar (4) neironball (1) nickroach (6) owenschmitt (2) patlee (1) patsims (2) philipwheeler (3) playoff (1) probowl (1) rashadjennings (3) reggiemckenzie (39) richardseymour (11) rodgersaffold (2) rodneyhudson (4) rodstreater (13) rolandomcclain (7) ronbartell (4) roscoeparrish (1) royhelu (1) seansmith (2) sebastianjanikowski (13) sérülések (57) sethroberts (1) shawntaespencer (4) shelbyharris (4) siomoore (8) stefenwisniewski (1) szabadügynökök (119) szerződés (199) taiwanjones (6) tarellbrown (2) taylormays (1) terrellbrown (1) terrellepryor (26) timbrown (1) tjcarrie (6) todddowning (1) tommykelly (2) tonybergstrom (4) tonysparano (7) tracyporter (1) traviscarrie (1) trentrichardson (5) tylerwilson (3) tyvonbranch (10) usamayoung (1) vancewalker (1) videó (1) vincentbrown (1) Címkefelhő

2012.03.04. 19:04 Raider Nation

Csapatbemutató

Oakland Raiders
logó
 
Csapatadatok
Teljes csapatnév Oakland Raiders (1960-1981)
Los Angeles Raiders (1982-1994)
Oakland Raiders (1995-)
Székhely Oakland, Kalifornia
Alapítva 1960
Csapatszínek Ezüst, és Fekete
Kabalafigura nincs
 
Vezetőedző Dennis Allen
Tulajdonos Mark Davis
Elnök Amy Trask
 
Stadionok Kezar Stadium (1960)

Candlestick Park (1961)
Frank Youell Field (1962-1965)
Oakland Coliseum (1966-1981)
Los Angeles Memorial Coliseum (1982-1994)
McAfee Coliseum (1995-)
- Oakland Coliseum néven (1995-1998)

- Network Associates Coliseum néven (1999-2004)
Szereplés
NFL (1970) American Football Conference (1970-)
AFC West (1970-)
AFL (1960-1969) Nyugati csoport
Bajnoki címek
Bajnokságok (4) AFL Bajnok (1)
1967
Super Bowl (3) 1976 (Super Bowl XI), 1980 (Super Bowl XV), 1983(Super Bowl XVIII)
Konferencia (4) AFC: 1976, 1980, 1983, 2002
Csoport (15) AFL West: 1967, 1968, 1969
AFC West: 1970, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1983, 1985, 1990, 2000, 2001, 2002

Az Oakland Raiders egy amerikaifutball-csapat az USA-ban. Székhelye a kaliforniai Oaklandben található. Az NFL AFC West csoportjának tagjai. A Raiders 1960-ban kezdte meg működését az NFL rivális ligájában, az American Football League-ben.

A csapat egyszer nyerte meg az AFL-t, háromszor pedig a Super Bowl-t.1982-ben a csapat átköltözött Los Angeles-be, ahol 1995-ig maradtak, ekkor visszatették székhelyüket Oaklandbe.

Története:

Kezdeti nehézségek (1960-1962)

1959-ben az AFL 8. tagjának egy új minneapolisi csapatot szántak, de ők hónapokkal az első draft előtt inkább az NFL ajánlatát fogadták el, és a régebbi ligához csatlakoztak (ld. Minnesota Vikings). Oakland nem tűnt alkalmasnak egy profi futballcsapat létrehozására, mivel egyrészt a város nem is kérte, hogy alapíthasson csapatot, másrészt Oaklandben nem is volt megfelelő stadion profi futballmérkőzések lebonyolítására. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a Bay Area körzetnek már volt egy sikeres NFL csapata, a San Francisco 49ers. Hogy mégis Oakland kapta a jogot, annak az az oka, hogy a Los Angeles Chargers elnöke, Barron Hilton azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja a csapatát, ha a nyugati parton nem hoznak létre egy második csapatot. Emiatt hivatalosan 1960. január 30-án Oakland kapta meg a nyolcadik AFL csapatot.

Hamar megalakult egy tulajdonosi csoport, és a helyi újságban kiírtak egy szavazást a csapat nevére nézve. A szavazásban az első a Oakland Senors lett, de néhány hét elteltével a tulajdonosok inkább a szavazásban harmadik Raiders nevet választották. Ennek oka az, hogy a csapat, és a vezetőség gúnyolódások céltáblájává vált a név miatt. Mindazonáltal az NFL hivatalos honlapja szerint nem volt (legalábbis kétséges) semmilyen szavazás, és a Raiders név ismeretlen forrásból származik, de a honlap szerint a legvalószínűbb az, hogy a név a tulajdonos Chet Soda, és vezetőség agyszüleménye volt.

A Raiders első három éve katasztrofálisan alakult. A győzelem-vereség-döntetlen mutatójuk a cseppet sem biztató 9-33-0 volt. Az 1962-es bajnokság különösen siralmas volt, ekkor szégyenteljes 1-13-as mutatót sikerült elérniük. A gyenge játékhoz hozzájárult még az is, hogy nem volt saját stadionjuk, és kénytelenek voltak a san franciscoi Kezar Stadionban, a Candlestick Parkban, illetve egy ideiglenes oaklandi stadionban, a Frank Youell Fielden játszani. A nézőszám a meglehetősen alacsony 11 000-es átlag körül mozgott.

A legnagyobb sikerek (1963-1981)

1963-ban fordulat állt be, mikor a mindössze 33 éves Al Davist, a Chargers addigi segédedzőjét szerződtették vezetőedzőnek, illetve elnöknek. A Raiders első pozitív mérlegű szezonját produkálta, 10-4-es eredményt elérve. Al Davist az év edzőjének választották az AFL-ben. Davis a Raiders fő vezetője lett (bár teljes részesedést csak 1972-ben szerzett), és a mai napig ő a „fő-Raider”, mindössze 1966-ban hagyta el rövid időre a csapatot, mikor az AFL elnöke lett. Nagyrészt az ő tevékenységének köszönhető, hogy az AFL, és az NFL egyesült, bár nem minden alakult a szájíze szerint. Ő leginkább két, jórészt független ligát képzelt el, közös drafttal, és egy nagydöntővel, ahol a ligák győztesei egy nagydöntőben csapnak össze.

1967-ben a csapat megnyerte az AFL-t, de a Super Bowl II-n 14-33-as vereséget szenvedtek a Vince Lombardi irányította Green Bay Packerstől. 1968-ban, 1969-ben is bejutottak az AFL döntőjébe, de ott mindkétszer kikaptak a későbbi Super Bowl győztestől. Ezek a New York Jets, és a Kansas City Chiefs voltak.

Az 1970-es ligaegyesítéskor a Raiders az AFC nyugati csoportjába került.1970-ben a legendás John Madden lett a csapat vezetőedzője, és ezzel eljött a Raiders legsikeresebb korszaka. Az 1976-os év elhozta az első Super Bowl gőzelmet a franchise számára, ekkor az alapszakaszt 13-1-es eredménnyel zárták. Az AFC bajnoki döntőn a Pittsburgh Steelers-sel kerültek szembe, akiket 24-7-re legyőztek.

A Super Bowl XI-en a Minnesota Vikings-szel kerültek szembe, majd diadalmaskodtak 32-14-re.Madden 1979-ben hagyta el a csapatot, utódja az a Tom Flores lett, akit széles körben az első hispán vezetőedzőnek tartanak az NFL történetében. A vezetésével nyerte meg a csapat a Super Bowl XV-öt 1980-ban, ellenfelük a Philadelphia Eagles volt. Ezzel ők lettek az első csapat, akik „wild carddal” jutottak be a rájátszásba (vagyis nem csoportgyőztesként), és megnyerték a Super Bowlt.

Los Angeles Raiders (1982-1994)

A csapat utolsó oaklandi szezonjában (1981) a csoport utolsó helyén végzett, erre 1962 óta nem volt példa. Mivel Davis többszöri próbálkozásai ellenére sem bővítették a csapat stadionját, a Coliseumot, úgy döntött, hogy átköltözteti a csapatot Los Angelesbe. A második LA-i szezonjuk végén megnyerték a Super Bowl XVIII-at. A döntőn megalázó 38-9-es vereséget mértek a Washington Redskins csapatára. Ez a csapat eddigi utolsó Super Bowl győzelme.

1987-ben draftolták Bo Jacksont, aki azon kevés amerikai sportolók egyike, akik két ún. major sportban (baseball, amerikai futball) is a legmagasabb szinten játszottak. Jackson-t már előző évben draftolta a Tampa Bay Buccaneers, de akkor nem akart futballozni, inkább a baseballra koncentrált. Egy évre rá úgy döntött, hogy „csak hobbiból” újra focizni akar. Al Davis annyira túlajnározta a játékost, hogy ez hatalmas feszültséget teremtett közte, és a legendás Raiders running back, Marcus Allen között. Később Allen távozott a Kansas City Chiefs együttesébe. Jackson 4-éves NFL pályafutása alatt felállított egy máig fennálló rekordot, mikor 1987. november 30-án 221 yardot futott egy Monday Night Football mérkőzésen a Seattle Seahawks ellen. Ez azóta is rekord a Monday Night Football meccsek történetében.

1989-ben Davis kirúgta Mike Shanahan vezetőedzőt (jelenleg a Denver Broncos vezetőedzője), és helyére a volt falember Art Shellt szerződtette. Shell volt az első afro-amerikai vezetőedző az NFL-ben. Ezzel Davis kétszeresen is úttörő volt, hiszen az első hispán/latino vezetőedzőt is ő alkalmazta.

Az 1990-es bajnokságon az AFC konferenciadöntőjén súlyos 51-3-as vereséget szenvedett a csapat. Ezzel volt a nyitánya a 90-es évekbeli jóval halványabb eredményeknek. Ebben az évtizedben összesen 3-szor sikerült a csapatnak bejutni a rájátszásba.

Visszatérés Oaklandbe (1995-)

1995. június 23-án a Raiders hivatalosan is visszatért Oaklandbe. Az első szezon a régi otthonban nagyszerűen indult, 8-2-es mutatóval álltak, mikor irányítójuk, Jeff Hostetler megsérült. Ez mélyen megrendítette a csapatot, és a maradék 6 mérkőzést mind elveszítették, így nem jutottak be a rájátszásba.

A 2000-es szezon a sokévi küszködés után remekül sikerült, bejutottak az AFC döntőjébe, ahol viszont a későbbi Super Bowl győztes Baltimore Ravens 16-3-ra legyőzte őket. A 2001-es bajnokságban ismét bejutottak a rájátszásba, de ekkor erős hóesésben már a Divisional Playoffs fordulóban kikaptak, szintén a később a Super Bowlt megnyerő New England Patriots-tól. Ez a mérkőzés a hosszabbításban dőlt el, és a szurkolók körében a mai napig vita tárgyát képezi. Ennek oka az, hogy a mérkőzés vége előtt 2 perccel, mikor a Raiders 13-10-re vezetett, Charles Woodson, a feketék cornerbackje kiütötte Tom Brady, a Patriots irányítójának kezéből a labdát. Az eset fumble-nek tűnt, és a szabad labdát a Raiders kaparintotta meg. Mivel kevesebb, mint két perc volt hátra, a bírók „hivatalból” visszanézték az esetet, és úgy határoztak, hogy az ún. "Tuck Rule" értelmében Brady passzt kísérelt meg, nem elejtette a labdát, ezért az nem volt szabad labda. A Patriots visszakapta a labdát, és a meccs vége előtt 27 másodperccel egy mezőnygóllal egyenlítettek, majd a hosszabbításban megnyerték a meccset. Erre a mérkőzésre „Snow Bowl”, illetve a „Tuck” néven szoktak hivatkozni, és mára az NFL klasszikus csatái között tartják számon.

Egy évvel később bejutottak a Super Bowl-ba, ahol a másik „kalózós” csapat a Buccaneers győzte le őket. Ironikus, hogy pont volt edzőjük, Jon Gruden irányította a Tampát, akit a szezon elején adtak el (szó szerint, pénzért, és draftjogért) nekik. A Raiders a Super Bowl-vereség után komoly zuhanórepülésbe kezdett, a legjobb mérlege a csapatnak azóta a 2004-es 5-12 volt.

2006

2006 elején Al Davis, aki 1994-ben kirúgta Art Shellt (és azóta már többször nyilvánosan megbánta e döntését), visszahívta őt, szerződést kínált neki, így ismét Shell irányította a Raiderst. Sokan az ő keményebb, agresszívabb stílusától várták az eredmények javulását. Emellett nagy reményeket fűztek a 2005-ben a Vikings-tól megszerzett Randy Moss-hoz, aki amellett, hogy igen excentrikus személyiség, a liga egyik legjobb wide receivere. Bár Moss a 2005-ös bajnokságban gyengébb teljesítményt nyújtott, ez nagyrészt a sok sérülése számlájára írható. Hamar kiderült, hogy az irányító posztján nincs igazán jó játékos, a Saints-től érkezett Aaron Brooks, illetve a fiatal Andrew Walter nem igazán tudta pótolni az anyagi okokból elengedett Kerry Collins-t, nem tudtak együttműködni Moss-szal, és a többi elkapóval. A csapat 1964 óta a leggyengébb szezonkezdését produkálta, 2006. október 23-án 1-5-os mutatóval álltak. Első győzelmüket 6. meccsükön az Arizona Cardinals ellen sikerült begyűjteniük. Ehhez csak egyet sikerült hozzátenni (azt viszont a bajnoki címvédő Steelers ellen), a csapat az NFL leggyengébbje lett a mutatók alapján. A rossz eredményeket egyértelműen a támadóalakulat gyenge játéka hozta, hiszen a védelem egészen jó volt, főleg a passz ellen, amely statisztikában elsők lettek az NFL alapszakasz végére (a Houston Texans elleni mérkőzésen egészen pontosan -5 (!) passzolt yardot engedélyeztek az ellenfélnek), viszont jellemző az egész szezonra, hogy így is sikerült kikapni. Összesítésben a számadatok alapján a védelem a 3. legjobb lett a ligában, de ez nem tudta ellensúlyozni a totálisan utolsó offense-t. A reguláris szezon végéig úgy tűnt, hogy a csapat a 31. lesz, ezzel a 2007-es drafton a 2. helyen választhat, de a Lions utolsó fordulóbeli váratlan győzelmével a Cowboys ellen "átadta" az igen értékes 1/1-es draftjogot a Raidersnek.

2007

Az újévben Art Shellt leváltotta Al Davis a vezetőedzői posztról. Az edzői stáb teljes nagygenerál alatt esett át, szinte mindenhova új arc került. A főedzői posztra a rendkívül fiatal, mindössze 31 éves Lane Kiffint nevezte ki Davis, ő előzőleg a USC egyetem csapatának támadókoordinátorként dolgozott. Édesapja az a Monte Kiffin, aki a Tampa Bay Buccaneers védedekező koordinátora, és rendkívül elismert zónavédekezési szakember, többek között az ő nevéhez fűződik a híres "Tampa 2" védekező séma.

A 2007-es év első állomása a draft volt, mely többek egybehangzó véleménye szerint igen jól sikerült. Az 1/1-es választással JaMarcus Russellt, az LSU quarterback-jét választotta a Raiders, akiben hatalmas potenciál rejtőzik. Vele rendkívül későn sikerült szerződést kötnie a csapatnak, csupán az alapszakasz 2. hetében sikerült tető alá hozni a megállapodást, amelynek értelmében Russell minden idők legnagyobb rookie szerződését írta alá, 6 évre 68 millió dollár jár neki. A 2. körben Zach Miller tight end jött az Arizona State egyetemről. A 4. kör legelején kisebb meglepetésre a súlyos sérülése után lábadozó, eredetileg első körbe várt running back, Michael Bush-t húzta be a Raiders, aki a 2007-es szezonban nem jutott szóhoz. A drafthoz kapcsolódik még, hogy a második napon a csapat eladta a sztár WR Randy Moss-t a New England Patriots-nak egy 4. körös draftjogért cserébe, aki óriási szerepet játszott a Pats perfekt, 16-0-s alapszakasz-mutatójának elérésében. A többi csapattal is élénk "kereskedelmet" folytatott a Raiders. A fontosabb igazolások: Jeremy Newberry center a 49ers-től, Josh McCown irányító, és Mike Williams elkapó a Detroit Lions-tól (őt az alapszakasz közepe táján elküldték több kulcsfontosságú szituációban elkövetett hibája miatt), ill. a Colts-szal Super Bowl-t nyert Dominic Rhodes running back. Szabadügynökként érkezett a Vikings korábbi sztárirányítója, Daunte Culpepper, aki 2005-ös térdsérülése óta nem igazán találta a helyét, a gyenge 2006-os teljesítménye után a Dolphins is elküldte.

Bár a szezonban csupán 4 győzelmet sikerült elérni, a támadócsapat komoly fejlődésen ment át, főleg a futójáték volt sikeres, a liga rangsorában 6. lett a csapat a futott yardokat tekintve. Ez főleg az újfajta zónablokkolási rendszernek volt köszönhető, amelyet Alex Gibbs, az Atlantától érkezett O-line edző vezetett be. 3 running back is volt, aki 100 yard fölötti meccset sikerült produkálnia: LaMont Jordan, Justin Fargas, ill. Dominic Rhodes. Főleg Fargas teljesítménye figyelemre méltó, 4 tartalékként, cserepadon eltöltött év után igazán nagyott robbantott, a 4. héten Jordan sérülése után a Dolphins ellen a 2. félidőre beállva 179 yardot futott (ezen a meccsen Culpepper 2 passzolt, és 3 futot TD-vel "köszönt be" korábbi munkaadójának), és a 14. hétre sikerült átlépnie az 1000 yardos álomhatárt a Colts elleni meccsen, ahol viszont nem sokkal ezután sajnálatos módon megsérült a térde, és a maradék 2 meccset ki kellett hagynia.

A védelem viszont sajnálatos módon visszaesett a 2006-os jó évük után, a futás ellen borzalmas gyenge volt a csapat (meccsenként több mint 145 yardos átlagot hoztak az ellenfelek), sokszor elemi hibákat vétettek a védők.

JaMarcus Russell elhúzódó szerződésvitája miatt kihagyta az edzőtábort, ezért csupán az utolsó meccsekre került bevethető állapotba, addig Josh McCown, és Daunte Culpepper voltak a kezdő QB-k. Ezeken még tipikus rookie QB teljesítményt nyújtott, 5 interception mellett 2 TD-t szerzett. A 17. héten a San Diego ellen már kezdett, a szakemberek szerint az itt nyújtott teljesítménye bizakodásra adhat okot a jövőre nézve, bár itt is volt pár komoly hibája.

2008

A 2007-es szezon végén a Raiders fejest ugrott a szabadügynök piacba, és a klub jópár nagy nevet igazolt komoly összegekért. Az érkezők a teljesség igénye nélkül: Javon Walker WR, Kwame Harris LT, Gibril Wilson SS. A kétszeres Pro Bowler DeAngelo Hallt az Atlanta Falcons-tól igazolta a csapat egy csereügylet keretében, egy 2. és egy 5. körös választást adtak át a sólymoknak.

A 2008-as drafton az 1/4-es választással az ezüst-fekete klub a játékosbörze vitán felül legrobbanékonyabb játékosát, Darren McFaddent, az Arkansas running backjét választotta, sokak meglepetését kiváltva ezzel. A Raiders-nek évek óta nem volt olyan jó futójátéka, mint az előző szezonban, az élete formájában lévő Justin Fargas-szal szerződést hosszabbítottak az offseasonben, és rajta kívül is több tehetséges RB volt a rosteren. A választást azzal indokolták, hogy szükség volt egy igazi "playmakerre" az offense-ben, ennek a kritériumnak McFadden minden tekintetben meg is felel. A drafton ezután már csak a 4. körben szállt be újra a Raiders, leginkább special teamereket, és backup játékosokat húztak be.

1-3-as preseason után a szezont a Raiders hazai pályán nyitotta egy hétfő esti mérkőzésen a Denver Broncos ellen. Az AFC West összecsapás hatalmas zakót hozott az Oakland számára, katasztrofális, 41-14-es vereséget szenvedett a Raiders. Már itt megmutatkoztak a jelei annak, hogy Hall nem igazán illik a csapat abszolút emberfogásra épülő sémájába, és az újonc Eddie Royal élete első NFL meccsén 146 elkapott yardot, és 2 TD-t hozott ellene. Ezután egy meggyőző siker következett egy másik AFC West rivális, a Kansas City Chiefs otthonában, majd a következő héten a Buffalo Bills vendégeként sikerült egy egész meccses vezetést "elszórakozni" a 4. negyedben. Ugyanez volt a forgatókönyv a Chargers ellen a Coliseumban, az offense képtelen volt hosszú drive-okat vezetni, és konzerválni a vezetést, és a fáradt defense a mérkőzés végén már nem tudta megállítani a san diego-i támadóegységet. A mérkőzést követő kedden egy igen furcsa sajtótájékoztatón jelentette be Al Davis, hogy meneszti Lane Kiffin vezetőedzőt, a helyére Tom Cable addigi OL edző került. Már 2008 januárjában lehetett hallani pletykákat arról, hogy Davis és Kiffin nem igazán jönnek ki jól egymással, és hogy a fiatal HC több ízben is főnöke akarata ellenére cselekedett, így túl nagy meglepetést nem okozott kirúgása. Ezután a mérkőzések általános forgatókönyve az volt, hogy az ellenfél csapata az elején 10-14 pontos vezetésre tett szert, de erre a Raiders offense abszolút semmilyen választ nem tudott adni. A védelem általában állta a sarat, de a teljesen impotens támadójáték a legtöbbször elégtelen volt a győzelmekhez. A legjobban talán a Carolina elleni hazai vereség példázza ezt, a defense 4 interceptiont is szerzett, de hiába, mindössze 2 field goallal sikerült pontot tenni a táblára. A szezon végén sikerült két bizalomkeltő győzelmet begyűjtenie a csapatnak. Az elsőt a Texans ellen, akik rövid történetük legjobb szezonját futva első pozitív mérlegű évükre hajtottak, de a Raiders elleni vereség bebiztosította, hogy erre leghamarabb 2009-ben kerülhet sor. A szezonzáró mérkőzésen a rájátszásért küzdő Tampa Bay-t sikerült kétvállra fektetniük Russelléknek. A Raiders 5-11-es rekorddal zárta a szezont, sorozatban a hatodik 10-nél több vereséggel záruló év ez az ezüst-feketéknél, ezzel együtt hat év óta először nem végzett a csapat az utolsó helyen a csoportban. A szezonban a rengeteg negatívum mellett több figyelemreméltó esemény is történt. Sebastian Janikowski a Raiders történetének legtöbb pontot szerző játékosává vált, a rúgójátékos a 7. héten franchise, és all-time hosszabbítás rekord győztes, 58 yardos mezőnygólt rúgott be a Jets ellen. A csapat 5 special team TD-t szerzett, Johnnie Lee Higgins 3 punt return, míg a szezon közben igazolt Justin Miller 2 kickoff return TD-t ért el, ez franchise rekord.

Az év végi szavazásoknál két oaklandi játékos magaslott ki, Nnamdi Asomugha CB, és Shane Lechler P All-Pro és Pro Bowl választottak lettek.

 

Logó és mez

A Raiders csapatszínei az ezüst, és a fekete 1963 óta. Az első három évben fekete sisakban, aranyszínű nadrágban, és fekete, vagy fehér mezben léptek pályára. Azóta a sisak, és a nadrág ezüst színű, a hazai mez fekete, az idegenbeli pedig fehér.Logójuk apró változtatásoktól eltekintve nem változott a kezdetek óta. A logó egy címerpajzs, amelynek felső részén a „Raiders” szó található, a közepén pedig két kard keresztbe téve, illetve egy kalóz, vagy „fosztogató” feje egy régi típusú fejvédőben.

 

Raider Nation

A Raider Nation (Raider Nemzet) kifejezés a csapat fanatikus, rendkívül elkötelezett rajongótáborára utal. A Nation-nek van a McAffee stadionban egy ún. „fekete lyuk” nevű helye (kb., mint a B-közép), ahol a legelszántabb, legőrültebb szurkolók foglalnak helyet. Mivel a csapat sokáig Los Angeles-ben székelt, a városban a mai napig óriási a csapat támogatottsága, de ez igaz az egész Bay Area területre. A csapat hazai mérkőzései előtt általában már három nappal kint vannak a stadion előtt az ultrák, akik ott tartanak bemelegítő partikat.

A „nemzet” kifejezés a szurkolók nagy számára, valamint arra utal, hogy az ország minden területén fellelhetőek. Rickey Dudley, a csapat volt játékosa mondta, hogy bár általánosan elfogadottnak tartják, hogy a Dallas Cowboys „Amerika csapata”, ő úgy érzi, hogy ez a titulus a Raiders-nek jár.

Arra, hogy mitől lett ilyen népszerű a csapat, többféle teória létezik. Vannak, akik azt mondják, hogy Oakland túlnyomórészt munkásosztály-beli, többfajú lakossága az oka. Mások – és ez a valószínűbb – a csapat "egyedül az egész világgal szemben" attitűdjét, valamint a tulajdonos Al Davis „fenegyerek” imázsát hozzák fel, mint lehetséges okot. A csapatra mindig is jellemző volt az agresszív játékstílus, de ez a legprominensebben a 70-es, 80-as években – a legsikeresebb időszak – jelentkezett, mikor a védelmükben brutálisan kemény játékosaik voltak. Ilyenek voltak például a linebacker Ted Hendricks, akit az „Őrült Gólya” néven emlegettek, vagy a safety Jack „Az Orgyilkos” Tatum, aki 1978-ban egy előszezon mérkőzésen a Patriots elkapójába, Darryl Stinglerbe olyan keményen beleszállt, hogy az deréktől lefelé megbénult. Chuck Noll, a Steelers egykori vezetőedzője, egyszer a Raiders defensive back-jeit nemes egyszerűséggel „bűnöző elemeknek” titulálta egy interjú során. Természetes, hogy ez vonzó volt a tömegek számára.

A szurkolókról két san diegoi professzor egy kétkötetes könyvet is írt „Better to Reign in Hell” címmel (kb. „Inkább Uralkodom a Pokolban”). Ez John Milton Elveszett Paradicsomából származik, mely műben a Sátán azt mondja, hogy „Inkább uralkodom a pokolban, mint szolgálok a mennyben”.

Ismert zenészek is vannak a „nemzet” tagjai között, ilyenek például Ice Cube, az ismert színész-rapper, a Slayer két gitárosa, Kerry King, és Jeff Hanneman, vagy James Hetfield, a Metallica frontembere. Ez utóbbi addig elment, hogy 2003-ban a Metallica egy ingyenes koncertet tartott a Raiders stadion parkolójában a Titans-szal szembeni konferenciadöntő előtt.

 

A Pro Football Hall of Fame tagjai

Oakland/Los Angeles Raiders Hall of Famerek
No.JátékosBeválasztvaPozíciókA Raiders-ben töltött évek
32 Marcus Allen 2003 HB 1982–1992
25 Fred Biletnikoff 1988 WR 1965–1978
16 George Blanda 1981 QB, K 1967–1975
24 Willie Brown 1984 CB 1967–1978
87 Dave Casper 2002 TE 1974–1980, 1984
Al Davis 1992 Csapatvezető, Liga adminisztrátor 1963–1965, 1966–napjaink
22 Mike Haynes 1997 CB 1983–1989
83 Ted Hendricks 1990 LB 1975–1983
75 Howie Long 2000 DE 1981–1993
John Madden 2006 Vezetőedző 1969–1978
00 Jim Otto 1980 C 1960–1974
78 Art Shell 1989 OT 1968–1982
63 Gene Upshaw 1987 G 1967–1981

 

FORRÁS: WIKIPÉDIA.ORG

Szólj hozzá!

Címkék: csapatbemutató


A bejegyzés trackback címe:

http://raiders.blog.hu/api/trackback/id/tr664288702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.